ősz

ősz
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dsida Jenő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dsida Jenő. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 22., csütörtök

Dsida Jenő: Hideg téli est




Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok,
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövendő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?

2011. június 19., vasárnap

Firenze, Itália 4.



Dsida Jenő erdélyi költő 1933-ban részt vett az Erdélyi Lapok által szervezett olaszországi társasutazáson, amelyre 272 erdélyi magyar zarándok utazott el. Ezt örökítette meg a "Magyar karaván Itálián keresztül" című úti beszámolójában. Innen valóak a Firenzéről szóló idézetek.

FIRENZE - A virágok és művészetek városa - ahogy Dsida Jenő írta

Nem messze az Arnó partjától található a 13. századi Santa Croce templom, melynek neogótikus, márványburkolatos homlokzata csak a 19. század közepére készült el. A ferencesek építették, belsejében sírhelyeket juttatva a gazdag családoknak. Így lett ez a hatalmas, háromhajós, gótikus épület Firenze "Pantheonja".Olyan híres olasz nagyságok temetkezési helye, mint Galilei, Machiavelli, Rossini valamint Michelangelo, aki 1564-ben Rómában halt meg, de saját kérésére ide temették. Sajnos azt a kérését, hogy a Dómban található márvány pietát helyezzék a sírjára, nem teljesítették.  Értékes Giotto-freskók láthatók itt a 14. századból, az egyiptomi kereszt, azaz T formájú templom hátsó szentélyfalánál sorakozó kápolnákban.Így a Bardi kápolna Szent Ferenc életét ábrázoló freskói Giottó (1266-1337) méltán világhírű alkotásai. A város szülötte Dante, de neki csak egy díszsírja van itt, az igazi Ravennában található. Itália mindmáig legnagyobb költőjét 1302-ben politikai okok miatt száműzték Firenzéből és 19 évi száműzetés után  Ravennában halt meg. Azóta is hiába kérik a firenzeiek, Ravenna nem adja ki a nagy száműzött hamvait. A szobra viszont a templom előtt áll.


A padló kőburkolatát is sok helyen sírkövek alkotják.



A templom ferences kolostorának hátsó részénél áll a Pazzi Kápolna, mely a reneszánsz elegancia ritka ékköve. Ilyen szépségek láthatók ide átmenet - a mennyezet majolika dekorációi Luca della Robbia alkotásai.


Hangulatos tér a Santa Cruce templomnál. Dante szobrát 1865-ben, születésének 600. évfordulóján állították fel a téren. Nem tartják jól sikerült alkotásnak, 1971-ben át is helyezték a templom homlokzata mellé. Jelenleg épp fel van állványozva, a háttérben látható.




Ez a Palazzo dell'Antella, amely 1619-ben épült. A homlokzatát díszítő freskókat 27 nap alatt készítette 12 festő - érdemes felnagyítani a fotót, igazán szépek ezek a freskók! A kapu felett látható II. Cosimo nagyherceg mellszobra: róla annyi érdekességet jegyeztek csak fel, hogy fegyveres expedíciót szervezett Jeruzsálembe, hogy elrabolja Krisztus sírját és azt a Mediciek
kápolnájába vitesse, hogy a sírjuk közvetlen a Megváltó nyughelye mellett lehessen!



" a házak mindegyikéről a régiség eleganciája és tiszta nemessége tekint alá."




A Duomo - Firenze jelképe, 1296-ban kezdték építeni. Zöld, fehér és rózsaszín márványból készített homlokzatát csak hatszáz évvel később fejezték be. Brunelleschi mesterműve az óriási, vöröstéglás kupolája, mely a toszkánai dombokon túlról is jól látható. Átmérője 45,5 méter és 463 lépcsőfok vezet fel ide.


"Szemben állva a gigászi, gazdag díszítésű gótikus-reneszánsz falakkal, talán nem is az volt a legfontosabb, hogy hét évszázad tekint le ránk e falakról. A régiség, a nagyság, a művészet, a pompa és egyszerűség, az áhitat és lelki ujjongás tobzódó lelkesedésének ez a bűbájos, lenyűgöző keveréke földbe gyökerezteti a lábakat. .... a márvány nemesen csillogó uralkodása, a méretek kápráztató nagyszerűsége és kecses aránya parancsolóan állnak a lélek elé és követelik a csodálatot, az áhitatot és meghatódást, amelyeket senki sem tud megtagadni.









A nyolcszögletű, román keresztelőkápolna, Baptistérium, a székesegyházzal szemben áll. Gyönyörű, domborművekkel díszített bronzkapuit a Paradicsom kapuinak is nevezik (ez viszont nem eredeti, csak másolat!)



"...Firenze,  a művészetek történelmének, a reneszánsznak legnagyobb városa. A szépség, nemesség, gazdagság, béke és virágok feledhetetlen városa. ... "

2011. április 21., csütörtök

Nagycsütörtökön, Dsida Jenő verse

Az utolsó vacsora emlékére szentelt nap, az Eucharisztia alapítása, s megemlékezés arról, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábát.

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:
Vegyétek, ez az én testem.
Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik.
Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt:
Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak."
Márk, 14, 22-24

A nagycsütörtöki mise alatt elhallgatnak a harangok és csengettyűk, az orgona, s kezdetét veszi a gyász.

Eucharisztia  -  Oltáriszentség
Jézus a kenyér és bor színe alatt mint Isten és ember valósággal jelen van. Az Oltáriszentség a keresztfán végbevitt áldozat megújítása és folytatása.

Dsida Jenő
NAGYCSÜTÖRTÖKÖN

A szél suhogva borzong
az olajfa lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!


Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi költő, a 20. századi magyar költészet méltatlanul elfeledett alakja. 31 éves korában halt meg." Költői kiteljesedésére mindössze tíz esztendőre futotta életéből, műve azonban nem maradt torzóban. Amit az ifjúság életörömben, szerelemben, játékosságban felkínálhat, s amit a gyilkos kór - szervi szívbaja - felfokozhat érzésekben: szenvedélyes magányűzésben és társkeresésben, ... az mind lírává párolódott költészetében, drámai erővel töltve meg verseit."


2011. április 15., péntek

Dsida Jenő kiadatlan verse



Veronika  -  lelkek

Veronika volt,
aki a gyűlölettől holtra sebzett,
vérverejtékes, torzult Jézus-arcra
ráborította selymes keszkenőjét -
és sírva borult le a szent rögökre.
      Ez a véres arc megmaradt örökre
      Beleivódott rostjai közé
a fehér keszkenőnek,
bús lelkébe a nőnek,
a halállal-tusakodó vonásai
békét csókolnak szerte a világnak.
      S bár a századok vasfoga
a kendőbe harap,
bár szétfoszlik és millióra bomlik,
de szelek szárnyán mindenhova eljut
és mindenkinek jut egy kis darab.
      Áldott, ó, áldott,
ki életútját sírva, küzdve rója
és megérti, hogy ez a keszkenő-hordás,
e drága foszlány örök megőrzése
a Veronika lelkek missziója.

     Nem  győz  a bánat, nem öl meg a harc,
ha tiszta lelkek hókeszkenőjéről
biztat, int felém ez a Krisztus-arc!


Szatmár, 1925. december 24.
A verset ezen a napon írta be a költő az édesanyjánál varrni tanuló Papp Veronika emlékkönyvébe.

2011. március 29., kedd

Tavaszi ujjongás

Dsida Jenő verse


Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.




Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! - 
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket..




Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi jövendő
Hírnöke mind!







Hallja, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a 
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!