Október a Duna-Tisza közén

Kerék Imre: Álmosító nappalok

Vacognak a táj jegenyéi,

lombjuk sűrű sárba pereg.

Ömlik a fölborított égi

üstből gyöngyszürke permeteg.

November. Az ősz rőzselángja

kilobbant, csak néhány bokor

tüntet, piros bogyóit rázva.

Rét, erdő ködben fuldokol.

A kisváros is ködbe süllyedt,

fölötte felleg-sereget

hajkurászgat a szél. Szemünket

könnyesre csípi a hideg.

Egy-egy feketerigó billeg

a parkok kimarjult gyepén,

ahogy jobbra-balra tekinget:

szemében tétova remény.

Álmosító nappalok úsznak.

Csak a ködlámpák villogó

fénye sugárzik: földi csillag,

míg mindent beterít a hó.

L'adieu

  

 Apollinaire :  L’adieu

J’ai cueilli ce brin de bruyere

L’automne est morte souviens-t’en

Nous ne nous verrons plus sur terre

Odeur du temps brin de bruyere

Et souviens-toi que je t’attends.

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod.
(ford: Vas István)

L’adieu     -    Vas István emlékének

Letéptem ezt már tudhatod

az ösvény itt sötétbe téved

a rím tudja a mondatot

halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt

a Dunakorzó gesztenyéi

kis Lou egy levél sem marad

fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét

kialszik minden nemsokára

a víz elfolyó messzeség

az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata

az öröm ráadás a jajra

mi volt csak volt idő szaga

a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez

a csillagok vannak kikötve

halott az ősz a hó neszez

többé sose és mindörökre

(Imre Flóra)

Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres, 

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szíved,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges,

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Elaludni készül a nyár...

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

 

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Fecske Csaba: Ahonnét a hó

vonul a vadlúd-sereg

- lúdbőrzik az őszi ég - 

hangjuk távolról remeg

s elnyeli a messzeség

mint megannyi kishajó

lassan ringanak tova

ahonnét majd a hó

halk nesszel érkezik haza

ökörnyálból köt az ősz

mellényt a sombokornak

csókkal illeti a fűz

hideg ajkát a holdnak

Fecske Csaba: Neszt se ütve

Koraőszi hangulat

Fecske Csaba

Mint tisztáson az őz

Mint tisztáson az őz

szalad át rajtunk

az idő     nyomában

emlék és fájdalom

leszivárog lassan a mélybe

romolhatatlan

a romlandó helyébe