Korzenszky Richárd ajánlása a templomot megtekintő látogatóknak:
"Találjon megnyugvást és békét mindenki, aki betér ebbe az Isten-házába! Álljon meg csodálattal azok műve előtt, akik a műalkotásokat létrehozták és megőrizték! Vigye magával a szépségnek élményét, amely azt hirdeti ezen a helyen is, hogy több és nagyobb a világ annál, mint amit szemünkkel láthatunk.
Béke az érkezőnek, áldás a távozónak!"
A templom toronypárja közti oromzat fülkéiben Szent Ányos és Szűz Mária szobrai,
akiknek tiszteletére a templomot szentelték.
A Tihanyi bencés monostort I. András király alapította 1055-ben, III. Henrik német császár feletti győzelmét megörökítendő. Itt alakíttatta ki családi sírboltját és bencés szerzeteseket telepített ide. Ez idő tájt felesége, Anasztázia, kijevi hercegnő révén bazilita szerzetesek is jöttek, akik Tihanyban az Óvár keleti sziklafalába vájt cellákban telepedtek le (ezek a barátlakások ma is láthatók).
A király testvérével, Bélával folytatott harc közben nem sokára meghalt és akaratához híven itt temették el 1060-ban. Sírja az egyetlen az Árpád-házi királyok közül, amely a mai napig az eredeti helyén található.
Az apátság alapító okirata pedig legrégibb hiteles írásos oklevelünk és egyben magyar nyelvemlékünk, mely 58 magyar szót, 9 képzőt és ragot tartalmaz. Híressé vált idézete: Feheruuaru rea meneh hodu utu rea - azaz A Fehérvárra menő hadiútra. Néhány magyar szó az oklevélből: árok, bokor, fa fekete, három, homok, kert, mező, sziget, tó, vár, vásár, stb. Az oklevél másolata az altemplomban megtekinthető, az eredeti Pannonhalmán található.
Az oltárképen Szent Ányos látható, aki Orleans püspökeként imáival megmentette városát Attila hunjainak dúlásától, tiszteletét a francia uralkodók évszázadokon át ápolták. Hazánkba tisztelete valószínűleg I András felesége révén került, akinek lánytestvére francia királynő volt. A főoltár oszlopai között a rendalapító Szent Benedek és nővére Szent Skolasztika, valamint Szent István és Szent László magyar királyok szobrait helyezték el. A templom főkapuja felett valamint két külön oldalsó oltáron is megtalálható a rendalapító és nővérének szobrai.
A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor a 16.-17. században végvárrá vált és a Dunántúlon talán egyedülállóan, egy napra sem került török kézre. A háború után a királyi kamara a felszabadított területeken álló birtokokat csak ún. fegyverváltság kifizetése után adta vissza egykori tulajdonosainak, amelyet a magyar bencés rend akkor nem tudott megfizetni, így az apátság osztrák bencések tulajdona lett, és csak 1716-ban került vissza a pannonhalmi apátság tulajdonába. Közben 1702-ben a szabadságharc idején az osztrákok felrobbantották a tihanyi várat, melyből csak az altemplom maradt meg, az eredeti együttes szinte nyomtalanul eltűnt.
A ma látható barokk templom és kolostor szárny 1719 és 1754 között épült. A templom belső fából faragott aranyozott szobrai a közép-európai barokk művészet kiváló alkotásai, nagyrészt a tiroli származású Sebastian Stulhoff munkái.
A templom mennyezeti freskói az 1889-s nagy felújítás során készültek, melyre a kor 3 jeles festőjét kérték fel: Deák-Ébner Lajost, Székely Bertalant és Lotz Károlyt.
Lécs Ágoston apát monogramja az apát címerével. Az Ő nevéhez fűződik az apátság 18. századi újjáépítése.
(Augustinus Lécs Abbas Tihaniensis)
Az orgona
A templommal szemben új látogató központ épült, itt lehet jegyet venni, mellyel megtekinthető a templom, az altemplom és a múzeum. Először érdemes itt egy kis filmet megnézni az apátság történetéről, a szerzetesi életről. Ezenkívül könyvek, ismertetők is vásárolhatók itt, jó ha van nálunk egy amikor végignézzük a templom belsőt, hisz ismerve az egyes oltárokat tartalmasabb látogatást tehetünk. Befelé haladva először a Lourdesi Mária -oltár és a Keresztelő-kút, majd a Szt Benedek és Szt Skolasztika oltárok, a szószék és a Máriacelli és Jézus szíve-oltárok vannak. A Máriacelli oltár jobb oldali angyalához fűződik az a legenda, hogy benne Stulhoff Sebestyén korán elhalt kedvesének arcvonásait örökítette meg.
A román kori altemplom
A múzeumban érdekes kiállítás látható, többek között egy szoba az utolsó magyar uralkodó emlékére: IV. Károly és felesége Zita királynő 1921. október 26-31 között itt töltötte utolsó magyarországi napjait, mielőtt az antant Madeira szigetére száműzte őket.
"A templom és a művészet elválaszthatatlanul összetartozik. A templom nem csupán művészettörténeti emlék. A templom messziről figyelmeztető látvány, hogy a földről tekintsünk föl az égre. Belső tér, amely embereket gyűjt össze. Embereket, akik látni akarják a szépet. Embereket, akik keresik a csendességet. Embereket, akik föl akarják emelni a szívüket." Korzenszky Richárd szavaival kívánok tartalmas látogatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése