Vacognak a táj jegenyéi,
lombjuk sűrű sárba pereg.
Ömlik a fölborított égi
üstből gyöngyszürke permeteg.
November. Az ősz rőzselángja
kilobbant, csak néhány bokor
tüntet, piros bogyóit rázva.
Rét, erdő ködben fuldokol.
A kisváros is ködbe süllyedt,
fölötte felleg-sereget
hajkurászgat a szél. Szemünket
könnyesre csípi a hideg.
Egy-egy feketerigó billeg
a parkok kimarjult gyepén,
ahogy jobbra-balra tekinget:
szemében tétova remény.
Álmosító nappalok úsznak.
Csak a ködlámpák villogó
fénye sugárzik: földi csillag,
míg mindent beterít a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése