Brueghel egész éjszaka festett
Így marad minden az emlékezet
verőfénye sem tudja
fölengesztelni többé a dérverte
sarjúrendeket sem az ágak
merev-madárláb szigorát
Ezek a varjak
már föl sohasem repülnek a
szakállas huzalokról
Egy elsuhanó peronon
még láttam a borostás képű
parasztok s a kubikgödör jegén a
csicsonkázó gyermekek megfagyó
leheletét Aztán egy kéz - talán
a mesteré éppen - befüggönyözte
az ablakot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése