Vízkereszt

Jézus vízzel való megkereszteléséről emlékezünk meg.

Régi szokás szerint e napon vizet szentelnek és házszentelést tartanak.
20+G+M+B+15
A fenti jelet írják krétával az ajtó fölé idén.

E nap görög elnevezése – epifánia – (megnyilatkozás) a napkeleti bölcsek által képviselt pogányok előtti megnyilatkozását jelenti Jézusnak.

Ugyanis ez a nap a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért és Boldizsár emlékezete is. A napkeleti bölcsek, mágusok, olyan személyek, akik járatosak voltak csillagjóslásban, csillagászatban. Napkeletről jöttek, ez jelenti a Jordántól keletre elterülő területeket egészen Mezopotámiáig. Nem tudjuk sem a számuk, sem a nevük. A 3 ajándékból következtetnek arra, hogy hárman lehettek A 3 ajándék szent Ireneus magyarázata szerint a következőt jelenti: az arany szól a királynak, a tömjén mint istennek és a mirha a keresztfán szenvedő embernek.

Kerék Imre verse a telet és gyerekkorom varázsát álmodja ide.

 HÁROMKIRÁLYOK

Süvegükön koronányi hóval

megjönnek megint a háromkirályok.

Tömjén, arany, mirrha helyett

almát hoznak, gyönge dióskalácsot,

malacölő reggelek örömét, fák

hókabátjára varjúgombokat.

Virágba szökkent dallamok ingnak,

furulya szól a mennyezet alatt,

s öreg fenyők gyantaillatú csöndje,

száncsengők hajnali zenebonája

röpít a hátán, mintha meseszőnyeg

gyerekkorom fényévnyi távolába.

 József Attila mindenki által ismert megzenésített versét a Kormorán együttes énekli.

Ilyenkor ér véget a karácsonyi ünnepkör, leszedik a karácsonyfát, és kezdetét veszi a farsang. Lehet tervezni barátok, rokonok látogatását, színházi programokat, koncerteket…..

Olvasnivalónak pedig ajánlom e nap kapcsán:

Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok  című darabját, amit 1601-ben Vízkereszt napján mutattak be I. Erzsébet s udvara előtt. Ekkor érte el csúcsát a karácsonyi mulatozás, ugyanis ide mentették át a pogány Saturnalia (téli napforduló) megünneplését.

Kerék Imre: Háromkirályok

Bár egyáltalán nincs télies időjárás nálunk, inkább kellemes tavaszias napsütés volt ma jellemző, de most ér véget a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsang.
Kerék Imre verse viszont a telet és gyerekkorom varázsát hozza ide.

Süvegükön koronányi hóval

megjönnek megint a háromkirályok.

Tömjén, arany, mirrha helyett

almát hoznak, gyönge dióskalácsot,

malacölő reggelek örömét, fák

hókabátjára varjúgombokat.

Virágbaszökkent dallamok ingnak,

furulya szól a mennyezet alatt,

s öreg fenyők gyantaillatú csöndje,

száncsengők hajnali zenebonája

röpít a hátán, mintha meseszőnyeg

gyerekkorom fényévnyi távolába.

Vízkeresztről itt lehet még többet olvasni.

Fenyvesi Félix Lajos: Betlehem

Végtelen csönd van, hallani.

A mindenség titkokkal telve.

Az idő orsójáról év-

milliók gombolyodnak le.

Fény-szalmát terítenek,

napsugárral kötnek párnát,

Mária ringatja

ma született Föld-fiát!

Ámulva nézik szikrázó csillagok,

leheletük meleg kalács.

Tejút-foltos nagykabátban

fölé hajol József, az ács.

És ajándékot is hoznak:

gyöngyöt, éneket, jégvirágot

Hold, Mars, Jupiter

a víg háromkirályok.

Üdvözlégy karácsony estén,

bolygónk iker-csillaga!

Igyekezz nőni, hogy ne legyen

az emberiség egymaga!

Gyarmathy Irén: Jöjj el, Karácsony!

Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.

karácsonyi vers

Ágoston Julián: Pásztorok az éjszakában

Gyere pajtás, induljunk már

Csillagunk is fenn ragyog,

Vén, számadó Öreg bojtár,

A kezünkben somfabot,

s szívünkben egy-életünk

minden búja, bánata,

elmeséljük, mivé lettünk,

mi a pásztor panasza.

Kicsi a nyáj, sok az ember,

szűköcske a fizetés,

a sok kis száj enni szeret,

de a kenyerünk kevés.

Abból hoztunk kóstolónak,

Kicsi Jézus, teneked,

tejecskét a szoptatónak,

ajándékunk meg ne vesd!

Kis barikád hova kössük?

No, hát itt a jászol-láb,

furulyánkkal hadd köszöntsük

ezt a kicsi kápolnát!

Furulyaszó, bamba barmok,

Kőbörtön és éjszaka,

mégis századokon hangzott

ez éj minden szava,

angyalok ajkáról áradt,

a világra szerteszét:

„Dicsőség a Magasságnak,

s itt a földön békesség!”

Betlehemi csillag

Baranyi Ferenc: Betlehemi csillag

Mert jóllehet csak istállót talál,
ki "lépremegy" a csillagot követve -
mindig lesz Gáspár, Menyhért s Boldizsár,
ki újra csak elindul Betlehembe.
A csillag meg nem róható azért,
hogy álmaink egén kétszeresen süt -
nem koronás, felkent királyt ígért,
csak kisdedet, hogy királlyá növeljük.
Ki a jászolnál megcsalatva áll,
mert isten fia nem bíborpalástos:
hozzásegíti tétlen is akár
a férfikori töviskoronához.
S nem adja már, csupán lerója önként
az aranyat, a mirhát és a tömjént.

Téli hangulat Stingtől, én nagyon szeretem...

Always this winter child,
December's sun sits low against the sky
Cold light on frozen fields,
The cattle in their stable lowing.

When two walked this  winter road,
Ten thousand miles seemed nothing to us then,
Now one walks with heavy tread
The space between their footsteps slowing

All day the snow did fall,
what's left of the day is close drawn in,
I speak your name as if you'd answer me,
But the silence of the snow is deafening

How well do I recall our arguments,
Our logic owed no debts or recompense,
Philosophy and faith were ghosts
That we would chase until
The gates of heaven were broken

But something makes me turn, I don't know,
To see another's footsteps there in the snow,
I smile to myself and then I wonder why it is
You only cross my mind in winter.

(zene: Bach   szöveg: Sting)