Ágoston Julián: Pásztorok az éjszakában
Gyere pajtás, induljunk már
Csillagunk is fenn ragyog,
Vén, számadó Öreg bojtár,
A kezünkben somfabot,
s szívünkben egy-életünk
minden búja, bánata,
elmeséljük, mivé lettünk,
mi a pásztor panasza.
Kicsi a nyáj, sok az ember,
szűköcske a fizetés,
a sok kis száj enni szeret,
de a kenyerünk kevés.
Abból hoztunk kóstolónak,
Kicsi Jézus, teneked,
tejecskét a szoptatónak,
ajándékunk meg ne vesd!
Kis barikád hova kössük?
No, hát itt a jászol-láb,
furulyánkkal hadd köszöntsük
ezt a kicsi kápolnát!
Furulyaszó, bamba barmok,
Kőbörtön és éjszaka,
mégis századokon hangzott
ez éj minden szava,
angyalok ajkáról áradt,
a világra szerteszét:
„Dicsőség a Magasságnak,
s itt a földön békesség!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése