A Maroshát a Marostól északra, Nagylaktól Mezőhegyesen, Tótkomlóson át egész Orosházáig húzódó sík vidék.
Az 1700-s években szlovákokat telepítettek erre a vidékre, akik hosszú időn át zárt közösségekben éltek itt. Házaik alját kékre festették és ujjal pingálták rá a mintákat.
Településeiken az evangélikus templomok tornyát buzogány díszíti, ahogy a tájház kéményét is.
Tótkomlós város neve is a betelepített szlovákokra utal, valamint a sok vadkomlóra, amit itt találtak. A város körüli kiterjedt tanyavilág mára eltűnőben van, emlékét őrzi az 1985-ben eredeti vert falú módon épített tanyamúzeum az orosházi út 15. km kövénél. Előkertjében nő a város címerében is látható komló.
A tetőn pedig kövirózsa...
Kardoskúttól nyugatra található Fehértó a Dél-Tiszántúl legértékesebb, időszakos vízállású szikes tava. A Körös-Maros Nemzeti Park részterületeként fontos madárátvonulási terület, pl a darvak vonulási útvonalába eső pihenő állomás. A nemzeti park kardoskúti múzeumában valamint a sóstói őshonos állat telepen sok érdekesség látható, az út mentén pedig madárles helyeket alakítottak ki, melyet főként novemberben érdemes felkeresni.
Ég a nap melegtől a kopár szik sarja...
És nyílik a sóvirág
A bikák szarva végén fém védőgömb van.
Akár lovaskocsival is bejárható a puszta.
Szállást a Zöldbéka nevű turista szállón találhatunk.
Köszönöm, hogy írtál róla!
VálaszTörlésOlyan szép őszi kirándulás volt, egy helybeni ismerős szervezte, magamtól nem bukkantam volna rá!
VálaszTörlés