Mikulás versek felnőtteknek

Jiri Wolker: Mikulás napján

Mikulás van, teljesül a kivánság,
utazom haza a gyorsvonattal,
szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke kupéban,
az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy szívüknek igaza legyen.
A szent estén
vonatunk ablakba tett cipőcske lett.

Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és szándékaikkal az eget.
A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek, tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumin vonatba,
s az egész világ vonatába.


Babits Mihály: EMLÉKEZÉS GYERMETEG TELEKRE

Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbújtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

..............................................

Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy, ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mintegy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt.