Ezen a napon halt meg Thomas Merton, konvertita, trappista, lelki író, akinek „A csend szava” című könyve az egyik legtöbbet kézbe vett könyvem, ahol kinyílik, ott olvasom és mindig van üzenete számomra.
Thomas Merton (1915-1968): új-zélandi és amerikai művészszülők gyermeke. Tanulmányait Franciaországban, Angliában és Amerikában végzi. 1938-ban a Columbia Egyetemen szerez bölcsészdiplomát, majd ugyanott doktorátust. Egy hindu szerzetessel történő találkozás gyökeresen megváltoztatja életét, rövidesen megkeresztelkedik, majd a papi hivatás felé fordul. 1947-ben örök fogadalmat tesz. 1948-ban publikálják Hétlépcsős hegy c. művét, mely rövidesen "bestseller" lesz, többszázezer pédányban kel el. 1949-ben pappá szentelik. 1953-ban publikálják újabb siker-könyvét, a Jónás jelét. 1955-ben novícius-mester lesz. 1958-tól a világtól félrevonuló szemlélődés helyett a világ szükségletei iránt nyitott misztika felé fordul. 1961-től tanulmányozni kezdi kelet vallási felfogását. 1964-ben találkozik egy zen tudóssal, majd a kolostorban lelkigyakorlatot szervez az erőszakmentességről. 1965-ben a Gethsemani kolostor területén épült remeteségbe költözik. 1966-ban egy buddhista szerzetes látogat a kolostorba, aki mély benyomást tesz rá és a közösségre. Folyamatosan jelennek meg újabb művei és verseskötete.1968-ban Bangkokba utazik egy konferenciára a vallások közötti monasztikus életről. Indiában találkozik a Dalai Lámával, Sri Lankán buddhista kegyhelyeket látogat. December 10-én halálos áramütés éri egy zárlatos ventillátortól.
Vajon mi késztette Thomas Mertont, a jómódú polgárfiút, hogy lemondva a fogyasztói társadalom kínálta javakról a legszigorúbb, aszkétikus fegyelemben élő ciszterci rend tagja legyen? Vajon miért vágták le hajukat, öltöttek szerzetesi habitust, dolgoztak az apátság földjein, böjtöltek, aludtak szalmazsákon és imádkoztak fél éjszakákat a Marlboro, a Coca-Cola és a rock and roll Amerikájának fiataljai? Merton, szerzetesi nevén Louis testvér közel egy évtizedes hallgatás után rendi felettesei utasítására tollat fog, hogy megossza a világgal a szemlélődő hivatás rejtett kincseit. Később, már világhírű íróként ismét előlép a Gethsemani kolostor csendjéből, hogy a monasztikus hagyomány ösvényein tovább haladva megvalósítsa élete nagy álmát: kelet és nyugat szintézisét. Ebben akadályozza meg váratlan, tragikus halála.
Aki többet szeretne olvasni, a következő linken megteheti:
Akár a mostani adventi időben is elő lehet venni könyveit, verseit és egy-egy gondolatát elolvasni.
„A trappisták azt hiszik, hogy Isten akaratát jelenti mindaz, ami nehezükre esik….. Komolyan kételkedünk viszont mindazokban a dolgokban, amelyek nem kívánnak fizikai erőfeszítést. Valóban Isten akaratából származnak? Aligha. Nem emésztik fel erőnket.”
„Abból, hogy mit szeretünk, megtudhatjuk azt, hogy milyenek vagyunk.”
„A kétségbeesés az önszeretet abszolút véglete. Akkor következik be, amikor valaki szabad elhatározásból hátat fordít minden mástól jövő segítségnek, hogy tudatosan megízlelje önmaga elveszettségének rohadt fényűzését.”
„Az ember földi életének minden pillanata és minden eseménye elvet valamit a lelkében. Mert ahogy a szél látható és láthatatlan szárnyas magok ezreit szórja szét, úgy sodorja magával az idő folyama a lelki élet csíráit, és ezek észrevétlenül megtapadnak az emberek gondolkozásában és akaratában. Ennek a megszámlálhatatlan magnak legtöbbje tönkremegy és elvész, mert az emberek nincsenek felkészülve befogadásukra: pedig az ilyen mag sehol másutt nem csírázhat ki, csak a szabadságnak és a vágynak termőtalajában… Mindent az Ő akarata küld nekem, hogy vetőmagként életre keljen bennem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése