Nagycsütörtökön, Dsida Jenő verse

Az utolsó vacsora emlékére szentelt nap, az Eucharisztia alapítása, s megemlékezés arról, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábát.

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:

Vegyétek, ez az én testem.

Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik.

Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt:

Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak."

Márk, 14, 22-24

A nagycsütörtöki mise alatt elhallgatnak a harangok és csengettyűk, az orgona, s kezdetét veszi a gyász.

Eucharisztia  -  Oltáriszentség

Jézus a kenyér és bor színe alatt mint Isten és ember valósággal jelen van. Az Oltáriszentség a keresztfán végbevitt áldozat megújítása és folytatása.

Dsida Jenő

NAGYCSÜTÖRTÖKÖN

A szél suhogva borzong
az olajfa lombokon.

A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten

holnap megölnek engem!

És ti alusztok, mélyen alusztok!

Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi költő, a 20. századi magyar költészet méltatlanul elfeledett alakja. 31 éves korában halt meg." Költői kiteljesedésére mindössze tíz esztendőre futotta életéből, műve azonban nem maradt torzóban. Amit az ifjúság életörömben, szerelemben, játékosságban felkínálhat, s amit a gyilkos kór - szervi szívbaja - felfokozhat érzésekben: szenvedélyes magányűzésben és társkeresésben, ... az mind lírává párolódott költészetében, drámai erővel töltve meg verseit."