Gyerekkorunk mindenkori kirándulóhelye: minden alkalommal ide jött ki a család, három generáció sétált együtt. Mi gyerekek inkább rohangáltunk és gurultunk föl-le a homokdombokon, bolyongtunk a fekete fenyvesben, rókalyukat kerestünk és persze mindig találtunk is. A táj alig változott, csak most már a mi gyerekeink rohangálnak a homokdombokon...
Nyílik az árvalányhaj, Stipa capillata, térdig gázoltunk az árvalányhajas réteken.
Akár egy festmény: ilyen csodás fehér nyárak között vezet az út a buckák közé.
A hangyaleső homoktölcsért készít: ott csücsül a mélyén és várja, hogy beleessen egy hangya a csapdájába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése