Szilveszter délután Kecskeméten az Arborétumban csodálatos téli táj fogadott bennünket.
A Kápolna rétet teljesen elöntötte a belvíz, ez mostanra megfagyott, remek korcsolya és csúszkáló pályát adva. Ezt sokan ki is használják, bár a hideg miatt 1-2 óránál többet nem szívesen van kint az ember.
Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.
Fontosnak tartom, hogy az évet mint ünnepek sorozatát éljük meg. Mindig azt, aminek ideje van.
Most annak, hogy számot vessünk az elmúlt évről, hálát adjunk a jó dolgokért, megkérdezzük magunkat, hogy jól kamatoztattuk-e „talentumainkat”, örömére és segítségére voltunk-e a mellettünk élőknek.
Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért.
„Az okos ember leméri magában az idő értékét és fontosságát.” Préd 8,5
„Ne feledjük: az idő önmagában nem érték. Értékes csak akkor lesz, ha helyesen használjuk fel.
Az idő nem jön és nem megy: áll és vár miránk. Mi azonban az időben élünk: felhasználhatjuk jól, értéktelenül vagy bűnösen. Kezünkben a döntés, rajtunk a felelősség.”(Jakob Koch)
„Jól használd fel idődet! Értékessé csak az lehet, aki akar. Ám a legtöbb ember elsüllyed a középszerűségben. Nem erőlteti meg magát, nem használja fel az alkalmat, nem ismeri fel a pillanatot. Jobb alkalomra, szerencsésebb időpontra vár – és ebben a tétlen várakozásban elvesztegeti erejét, képességeit, idejét.”
E régi karácsonyi dal születése egy német misztikus, dominikánus szerzetes, Henrich Suso nevéhez fűződik, akinek 1328-ban egy látomása során angyalok énekelték ezt a dalt. Angol / latin vegyes nyelvű a szöveg.
In dulci jubiloLet us our homage show
Our heart's joy reclineth
In praesepio
And like a bright star shineth
Matris in gremio,
Alpha es et O!
O Jesu parvule,
My heart is sore for Thee
Hear me, I beseech Thee
O puer optime
My praying let it reach Thee!
O princeps gloriae.
Trahe me post te.
O patris caritas!
O Nati lenitas!
Deeply were we stained
Per nostra crimina
But Thou for us hast gained
Coelorum gaudia,
Qualis gloria!
Ubi sunt gaudia,
If that they be not there?
There are Angels singing
Nova cantica;
And there the bells are ringing
In Regis curia.
O that we were there!
Away in a manger..... először 1885-ben jelent meg a szövege egy luterános vasárnapi iskola könyvben, a zenét 1895-ben írta hozzá W. Kirkpatrick.
Away in a manger No crib for His bed
The little Lord Jesus
Laid down His sweet head
The stars in the bright sky
Looked down where He lay
The little Lord Jesus
Asleep on the hay
The cattle are lowing
The poor Baby wakes
But little Lord Jesus
No crying He makes
I love Thee, Lord Jesus
Look down from the sky
And stay by my side,
'Til morning is nigh.
Be near me, Lord Jesus,
I ask Thee to stay
Close by me forever
And love me I pray
Bless all the dear children
In Thy tender care
And take us to heaven
To live with Thee there
Wass Albert gondolata:
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.
Adorjánné Nagy Aranka: Örök adventben
Jöttek és tűntek szent karácsonyok,
tizennyolcnál is több talán,
tizennyolcszor kerestem Őt,
de titok maradt nekem és talány.
Csak gyertyalángot láttam és fenyőt,
azokban véltem vártam Őt,
az Ige szólt, és csengett az ének,
egy sugarát elfogtam szemének,
de villanás volt csak és rejtelem.
Kutattam arcát a szent éjeken,
éreztem ízét borban és kenyérben,
palástja lengett már az égen,
de a felhőknél is magasabban;
annyi tűnt karácsony után,
én mégis - adventben maradtam.
Tudom, a hegynek le kell omlani,
akkor jön, ha a völgy is egyenes,
Uram, évekig készítem utad,
amelyen hozzám végre eljöhess.
Mint kisded jössz, ki szív-bölcsőt keres?
Vagy úgy toppansz be, mint vőlegény?
Mécsemet minden nap megtöltöm,
Örök adventben várlak én.
Egy régi karacsonyi dal, a 17. századi Angliából, Sting előadásában.
I saw three ships come sailing in
On Christmas Day, on Christmas Day;
I saw three ships come sailing in
On Christmas Day in the morning.
And what was in those ships all three
On Christmas Day, on Christmas Day?
The Virgin Mary and Christ were there,
On Christmas Day, on Christmas Day;
Pray, wither sailed those ships all ,
On Christmas Day, on Christmas Day;
O they sailed into Bethlehem,
On Christmas Day, on Christmas Day;
And all the bells on earth shall ring,
On Christmas Day, on Christmas Day;
And all the Angels in Heaven shall sing,
On Christmas Day, on Christmas Day;
And all the souls on earth shall sing,
On Christmas Day, on Christmas Day;
Then let us all rejoice again,
On Christmas Day, on Christmas Day;
Turmezei Erzsébet: Adventi éjszaka
Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!
Tetszett ez a feldolgozása a Winter wonderland-nek! Michael Bolton énekli.
Az eredeti dal az 1930-s évekből való.
(Felix Bernard - Dick Smith)
Sleigh bells ring are you listening
In the lane snow is glistening
A beautiful sight we're happy tonight
Walking in the winter wonderland.
Gone away is the bluebird
And here to stay is a newbird
He sings a love song as he goes along
Walking in the winter wonderland.
In the meadow we can build the snowman
We'll pretend that he is Parson Brown
He'll say, are you merry, we'll say, no man
But you can do the job when you're in town.
Later on we'll conspire
As we dream by the fire
The face on the frame the vows that we made
Walking in the winter wonderland.
In the meadow we can build the snowman
And pretend that he's a Sacos Clown
We'll have lots of fun with Mr. Snowman
Until the other kiddies knock him down.
When it snows ain't it thrillin'
Though your nose gets the chillin'
We'll fall, we can play the Eskimo way
Walking in the winter wonderland.
15 dkg aszalt sárgabarack, beáztatás után pépesre darálva
15 dkg darált dió
2 evőkanál narancslé
2 evőkanál porcukor
Baracklekvár, amennyit felvesz a massza
A fenti összetevőkből kis golyókat formázunk, majd hideg helyen hagyjuk megdermedni. Ezután fogpiszkálóra tűzve olvasztott csokiba mártjuk, majd díszítjük.
Csokibevonathoz: 10 dkg étcsoki és 6 dkg vaj
MARCIPÁNOS – ALMÁS SÜTI
60 dkg reszelt alma
5 dkg marcipán
20 dkg vaj
15 dkg porcukor
3 tojás
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 teáskanál fahéj
10 dkg reszelt étcsoki
Csokimáz a tetejére: 10 dkg étcsoki 1 dl tejszínnel megolvasztva
A hozzávalókból egy egyszerű kevert tésztát kell összeállítani, és ha kihűlt csoki máz kerül a tetejére. A reszelt alma miatt nem szárad ki olyan hamar.
Mert jóllehet csak istállót talál,
ki "lépremegy" a csillagot követve -
mindig lesz Gáspár, Menyhért s Boldizsár,
ki újra csak elindul Betlehembe.
A csillag meg nem róható azért,
hogy álmaink egén kétszeresen süt -
nem koronás, felkent királyt ígért,
csak kisdedet, hogy királlyá növeljük.
Ki a jászolnál megcsalatva áll,
mert isten fia nem bíborpalástos:
hozzásegíti tétlen is akár
a férfikori töviskoronához.
S nem adja már, csupán lerója önként
az aranyat, a mirhát és a tömjént.
Téli hangulat Stingtől, én nagyon szeretem...
Always this winter child,
December's sun sits low against the sky
Cold light on frozen fields,
The cattle in their stable lowing.
When two walked this winter road,
Ten thousand miles seemed nothing to us then,
Now one walks with heavy tread
The space between their footsteps slowing
All day the snow did fall,
what's left of the day is close drawn in,
I speak your name as if you'd answer me,
But the silence of the snow is deafening
How well do I recall our arguments,
Our logic owed no debts or recompense,
Philosophy and faith were ghosts
That we would chase until
The gates of heaven were broken
But something makes me turn, I don't know,
To see another's footsteps there in the snow,
I smile to myself and then I wonder why it is
You only cross my mind in winter.
Nyüzsgő világban élünk. Harsányan, néha talán giccses morajlással zajlanak körülöttünk a mindennapok. Bizony könnyen magával sodorja a céltalan vagy éppen a gondokkal terhes, küzdő, ám üres lelkületű embert. Egymáshoz oly közel – városaink „hangyabolyaiban” – peregnek a gyorsan fogyó napok.
Ma, már a több száz kilométeres távolság sem jelent akadályt – hisz könnyen és kényelmesen leküzdhető -, és a fénysebesség gyorsaságával jöhet létre a kapcsolat: mégis soha nem voltunk egymástól annyira messze, mint éppen korunkban.
Vajon mekkora a távolság, s vajon meddig tart az út hitvestől hitvesig, szülőktől gyermekig, gyermektől szülőig, lélektől lélekig, s lélektől Istenig?
A XX. század végére eljutottunk oda, hogy „szuper-jövőt” idéző, „hiper-szuper-modern” díszletek között ugyan, de mégis szikes pusztaságban élünk, hol a láthatatlan, ám legfontosabb (lelki) útjainkat száraz, sivatagi homok fedi.
Bár az emberért van minden egyes újabb technikai bravúr – hirdeti a reklámpropaganda - , de csak a testi emberre gondol, azzal tervez. S a lélek? A lélek „parlagon”, kifosztottan, megtaposva hever, lassacskán teljesen elsivatagosodik….
Ha ünnepi készületünk során sikerül szívünket kitárni készen a befogadásra, jöhet a következő – cseppet sem könnyű – feladat: modern „pusztaságunkba” építsünk ösvényt egymás felé, minden csúcstechnikai segédlet nélkül, csupán „kétkezi” munkával, Olyan utat, mely lélektől lélekig ér, ugyanis a szeretet, miként a kegyelem, sohasem személytelen. Isten általunk épített utakon közeledik felénk….
A Praktika októberi számában található leírás, hogy hogyan lehet teafilter-tasakokból díszeket hajtogatni.
Ezt mi egy kicsit továbbfejlesztettük: két-két csillagot (összesen 2x8 db tasak kell hozzá) összeragasztottunk úgy, hogy a közepére tettünk egy segéd kör alakú lapocskát, amire egyenként ráragasztottuk az előre meghajtogatott kis tasakokat, illetve egy arany akasztót. Így bárhová fel lehet akasztani, mindkét oldala szép. A Twinings Lady Grey és Earl Grey tasakok szép arany csillogásúak is.
A másik ötlet karácsonyi üdvözlőlap:
ehhez egy A4-s fehér vagy színes lapból négyzetet kell kivágni, majd négybe hajtva csillag alakot kivágni belőle. Ezután az egyik oldalára lehet verset írni, majd ha félbe hajtottuk, a következő kis sematikus betlehemet rárajzolni. A függőleges hajtás mentén kicsit behajtva könnyen fel lehet állítani.
Ezen a napon halt meg Thomas Merton, konvertita, trappista, lelki író, akinek „A csend szava” című könyve az egyik legtöbbet kézbe vett könyvem, ahol kinyílik, ott olvasom és mindig van üzenete számomra.
Thomas Merton(1915-1968): új-zélandi és amerikai művészszülők gyermeke. Tanulmányait Franciaországban, Angliában és Amerikában végzi. 1938-ban a Columbia Egyetemen szerez bölcsészdiplomát, majd ugyanott doktorátust. Egy hindu szerzetessel történő találkozás gyökeresen megváltoztatja életét, rövidesen megkeresztelkedik, majd a papi hivatás felé fordul. 1947-ben örök fogadalmat tesz. 1948-ban publikálják Hétlépcsős hegy c. művét, mely rövidesen "bestseller" lesz, többszázezer pédányban kel el. 1949-ben pappá szentelik. 1953-ban publikálják újabb siker-könyvét, a Jónás jelét. 1955-ben novícius-mester lesz. 1958-tól a világtól félrevonuló szemlélődés helyett a világ szükségletei iránt nyitott misztika felé fordul. 1961-től tanulmányozni kezdi kelet vallási felfogását. 1964-ben találkozik egy zen tudóssal, majd a kolostorban lelkigyakorlatot szervez az erőszakmentességről. 1965-ben a Gethsemani kolostor területén épült remeteségbe költözik. 1966-ban egy buddhista szerzetes látogat a kolostorba, aki mély benyomást tesz rá és a közösségre. Folyamatosan jelennek meg újabb művei és verseskötete.1968-ban Bangkokba utazik egy konferenciára a vallások közötti monasztikus életről. Indiában találkozik a Dalai Lámával, Sri Lankán buddhista kegyhelyeket látogat. December 10-én halálos áramütés éri egy zárlatos ventillátortól.
Vajon mi késztette Thomas Mertont, a jómódú polgárfiút, hogy lemondva a fogyasztói társadalom kínálta javakról a legszigorúbb, aszkétikus fegyelemben élő ciszterci rend tagja legyen? Vajon miért vágták le hajukat, öltöttek szerzetesi habitust, dolgoztak az apátság földjein, böjtöltek, aludtak szalmazsákon és imádkoztak fél éjszakákat a Marlboro, a Coca-Cola és a rock and roll Amerikájának fiataljai? Merton, szerzetesi nevén Louis testvér közel egy évtizedes hallgatás után rendi felettesei utasítására tollat fog, hogy megossza a világgal a szemlélődő hivatás rejtett kincseit. Később, már világhírű íróként ismét előlép a Gethsemani kolostor csendjéből, hogy a monasztikus hagyomány ösvényein tovább haladva megvalósítsa élete nagy álmát: kelet és nyugat szintézisét. Ebben akadályozza meg váratlan, tragikus halála.
Akár a mostani adventi időben is elő lehet venni könyveit, verseit és egy-egy gondolatát elolvasni.
„A trappisták azt hiszik, hogy Isten akaratát jelenti mindaz, ami nehezükre esik….. Komolyan kételkedünk viszont mindazokban a dolgokban, amelyek nem kívánnak fizikai erőfeszítést. Valóban Isten akaratából származnak? Aligha. Nem emésztik fel erőnket.”
„Abból, hogy mit szeretünk, megtudhatjuk azt, hogy milyenek vagyunk.”
„A kétségbeesés az önszeretet abszolút véglete. Akkor következik be, amikor valaki szabad elhatározásból hátat fordít minden mástól jövő segítségnek, hogy tudatosan megízlelje önmaga elveszettségének rohadt fényűzését.”
„Az ember földi életének minden pillanata és minden eseménye elvet valamit a lelkében. Mert ahogy a szél látható és láthatatlan szárnyas magok ezreit szórja szét, úgy sodorja magával az idő folyama a lelki élet csíráit, és ezek észrevétlenül megtapadnak az emberek gondolkozásában és akaratában. Ennek a megszámlálhatatlan magnak legtöbbje tönkremegy és elvész, mert az emberek nincsenek felkészülve befogadásukra: pedig az ilyen mag sehol másutt nem csírázhat ki, csak a szabadságnak és a vágynak termőtalajában… Mindent az Ő akarata küld nekem, hogy vetőmagként életre keljen bennem.”
Egy igazi karácsony előtti program a Diótörő annak, aki szeretne egy kicsit a mesék birodalmában elvarázsolódni pár órára.
Én személy szerint a balettra szavazok, Csajkovszkij zenéje csodálatos, a tánc, a díszlet és a gyönyörű jelmezek mind hozzájárulnak a varázslatos hangulathoz. Az első részben ott érzi magát az ember az 1800-s évek polgári karácsonyán, míg később a Varázslatok országában gyönyörű hópelyhek és tündérek repítenek gyerekkorunk álomvilágába vissza.
Szerencsére nem kellett Pestre utaznunk ahhoz, hogy mindezt élőben is láthassuk Kecskeméten a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeinek előadásában.
A Diótörő története, azoknak, akik még nem ismernék:
Karácsonyeste van. A kis Klára és családja a meghívott vendégekkel együtt izgatottan várja, hogy megpillanthassa a feldíszített fenyőfát és a sok ajándékot. A gyerekek figyelmét egy későn érkező vendég vonja magára. Ő Drosselmeier úr, aki unokaöccsével, egy ifjú kadéttal érkezik. Klárának egy különleges bábot hozott ajándékba, a Diótörőt. Klára rögtön játszani is kezd vele. Az ünneplés a vége felé közeledik, búcsúznak a vendégek. Klára aludni tér.
Álmában csoda történik, megelevenedik körülötte a szoba. A karácsonyfa, a tárgyak megnőnek. Harcias egerek bújnak elő, de a Diótörő- aki nagyon hasonlít a kadétra - hősies csatában legyőzi az Egérkirályt és gyönyörű herceggé válva mesebeli tájra szánkózik Klárával. A táj életre kel, Klárának táncol a sok hópehely, a hó királynője és királya. A Varázslatok országában tovább utazva, színes táncokkal köszöntik Őket. Az út végén búcsút mondanak a varázslatoknak és együtt szállnak fel az álmok szánjára
A lányom ilyennek látta az egyik kis angyalt
A zeneszerző Csajkovszkij (1840-1893) utolsó balettje volt a Diótörő, 1892-ben mutatták be Szentpéterváron.
A mese írója pedig E.T.A. Hoffmann (1776-1822), 1816-ban írta a darabot.
Hoffmann maga furcsa figura volt, jogot tanult, de Mozart volt a példaképe (az ő egyik keresztneve is Amadeus volt), a zenén kívül szenvedélyesen rajzolt is, maga készítette a fantasztikus illusztrációkat népszerűvé vált meséinek kiadásához. A fennmaradt emlékek és karikatúrák szerint hasonló, mint különös történeteinek szereplői: púpos, alacsony, sovány, és mindig hosszú kabátot és magas kürtőkalapot viselt.
Képzelete pedig - mint meséi tanúsítják - hihetetlenül merész és csapongó volt.
Természetesen rengeteg feldolgozása van a műnek, én most csak kettőt említek:
Varró Dániel Diótörő című re-meséjét mint érdekesség, valamint az új 3D-s filmet, amelynek előzetesét az alábbi linken meg lehet nézni:
Magyar szereplőkkel kerül a mozikba a Diótörő 3D verziója. A forgatókönyvet a rendező, Andrei Konchalovsky Chris Solimine-nel közösen írta, az alkotás producere Paul Lowin és Moritz Borman, valamint magyar részről Cirkó József. A filmet Magyarországon forgatták, így nem meglepő, hogy sok magyar szereplő is látható benne.
A Diótörő filmváltozatához Csajkovszkij ismert dallamait felhasználva nyolc új dal készült, szövegüket az Oscar-díjas Sir Tim Rice írta.
A Diótörő története 1920 karácsonyán, Bécsben játszódik. Az Elle Fanning által alakított kis főhős egy különleges diótörő figurát kap ajándékba. A kislány boldogan fekszik le aludni, de álmában megelevenednek a bábok és a karácsonyfadíszek. A gonosz Patkánykirály katonáival háborút indít ellenük. Győzelmüket a bátor Diótörő hiúsítja meg, aki gyönyörű herceggé válva magával viszi a kislányt mesebeli birodalmába. Örömét és csodálatát a patkányok támadása zavarja meg, de Diótörő és alattvalói hősi küzdelemben legyőzik őket. A győzelem után Diótörő birodalma ismét teljes fényében ragyoghat, a kislány pedig boldogan ébred fel álmából.
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
…………….
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. ……….. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani: s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség. Aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek, Tartalmát nem lehet szavakban közölni: ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Mikulás van, teljesül a kivánság,
utazom haza a gyorsvonattal,
szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke kupéban,
az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy szívüknek igaza legyen.
A szent estén
vonatunk ablakba tett cipőcske lett.
Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és szándékaikkal az eget.
A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek, tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumin vonatba,
s az egész világ vonatába.
Babits Mihály: EMLÉKEZÉS GYERMETEG TELEKRE
Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbújtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át.
..............................................
Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy, ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mintegy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt.
Anatóliában, a mai Törökországban született, amely akkor a Római Birodalomhoz tartozott.
Pap lett, vagyonát szétosztotta, még életében csodás tetteket hajtott végre. Myra püspökévé választották, a keresztényüldözések alatt megkínozták, de végül kiszabadult. Halála után Myraban titokban temették el. Majd 1087-ben az itáliai Bariba kerültek ereklyéi, a San Nicola templom oltárán lévő aranykoporsóban vannak ma is.
Oroszországban, illetve a pravoszláv egyházban különös tisztelet övezi.
A 14 segítő szent közé tartozik, többekközt a szüzek, hajósok, vándordiákok védőszentje.
Nevéhez rengeteg legenda kötődik, s bőkezű felebaráti szeretetével a karácsonyi misztérium előhírnöke lett.
Szent István is szerzett ereklyéiből, nevét számos templom, község őrzi hazánkban is: Kunszentmiklós, Szigetszentmiklós (itt van szobra is!), Liptószentmiklós (Felvidék).
Kecskeméten a Szent Miklós templom aVárosházával szemben található.
A város legrégibb temploma, gótikus stílusban épült a XIII. század második felében. A ferenceseké lett 1647-ben s ők alakították tovább 1777-78-ban barokká.
A tél az őt megelőző 3évszak közös nevezője. A befelé fordulás, a feltöltődés, a családi és baráti kapcsolatok ápolása, az ünnepre készülődés és a tervezés ideje.
Az emberi kapcsolatok legmagasabb szintje a családi ünneplés. Lelki vitaminforrások: a közösségi kapcsolatok, a közös tevékenység és az ünnepek.
Rengeteg mindenre lenne idő a munkán kívül, hiszen emberek heteket töltenek a képernyő előtt... Sétára például. Vagy, hogy együtt készítsünk valamit a gyerekekkel. Semmiségekről beszélgessünk, mint az angolok az időjárásról. (Pistyur Imre)
Legyen karácsonyi ünneplésünk minél betlehemibb, vagyis minél egyszerűbb, eszköztelenebb. Ott lesz igazán méltó a karácsonyi ünneplés, ahol nem az ajándékozásé a fő szerep. Maga Jézus a legnagyobb ajándék. Hiszen a Megváltó azért jött, hogy az Atya szeretetéről tanítson és tegyen tanúságot. Ezt a titkot kell nekünk is átelmélkednünk a Lélekre figyelve, s az ebből fakadó békét, örömet kell megosztanunk egymással. Ehhez külső eszközök, tárgyi dolgok keveset adhatnak hozzá.... Az ember egyik pillanatról a másikra újjászülethet, átalakulhat. Egyetlen feltétele van: tudatosan keresse az Istennel való kapcsolatot. Ha üressége így, ünnep idején fájdalmasabban érinti, mint máskor, merjen odatérdelni a betlehemi jászol elé, merjen elmenni az éjféli szentmisére, átadni magát a hívők örömének. Legyen bátorsága imádkozni, amit elmulasztott hónapokon, éveken keresztül. (Veres András)
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (...)
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, - jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Óvatosan összekeverjük a hozzávalókat és 180 fokon kb 20-25 perc alatt megsütjük, majd kettévágjuk és krémmel megkenjük.
A krém: 25 dkg túró,kisebb doboz szarvasi mascarpone fele, kb 10 dkg cukor és valamilyen sűrű lekvár (pl ribizli), ez szép színt ad a krémnek.
A tetejére mostanában egy kis tejszínnel lazított olvasztott fehér csokit teszek és hogy még ünnepélyesebb legyen , arany – ezüst apró cukor gyöngyökkel szórom meg. A lányom szülinapján még arany gyertyák is voltak rajta, igazán elegáns lett!
Íme egy vers a boldogságról, talán segít közelebb jutni hozzá:
Reményik Sándor: A boldogság
A boldogság oly egyszerű dolog.
Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.
Szeretem Márai Sándor írásait, ezért is lett a blog neve FÜVESKÖNYV.
Két könyvét szeretném ajánlani, még ha kevés is az időm, csak kinyitom valahol, bárhol bele lehet olvasni bármikor.
Először A NÉGY ÉVSZAKRÓL(1938)
".....tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel
megírt prózai epigrammák gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről,....
.... Illyés Gyula tökéletes prózaverseknek nevezi őket. "
Hónapokra lebontva találunk gondolatokat a könyvben.
Találó a Dobogókőről szóló kis írás, a November fejezetnél, érdemes elolvasni, ha már járt ott az ember. Mi is épp november elején jártunk arra.
"Egy lépés még, s a kerítésen túl a táj egyszerre színpadias lesz, súlyos és egyensúlytalan. Mintha az erdő lezuhant volna a mélybe.
A tragikus táj fölött összefont karokkal áll egy ember és hallgat. A táj felemelte a magasba, köznapja és végzete fölé. Komoran áll, mint aki gondolatban egy kiáltvány harsány mondatait szövegezi.
A Duna a mélyben, közönyösen, mintha nem is tudná, hogy nevéhez politikai tervek tapadnak.
Egy borjú szalad a kerítéshez, lenéz a mélybe, elbődül. Mint aki váratlanul megértette végzetét a világban.
Az erdőt belepi az őszesti köd. A rozsdás lomb parazsa csillogni kezd e ködön át: mintha a mélyben az őzek tüzet raktak volna."
FÜVESKÖNYV (1943)
"Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez."
Márai Sándor (1900-1989) életének utolsó éveiről még 2009 februárjában vetítettek egy filmet a TV-ben. Az USA-ban, San Diego-ban élt feleségével és annak halála után öngyilkos lett. A film ezt az időszakot dolgozta fel: számomra azt mutatta, hogy hiába volt ott szabadság és gazdagság, mindezek nem kárpótolják a család és a haza hiányát. Magányosan, elidegenedve éltek, és különösen megöregedni lehet rossz távol az otthontól.