Remete Szent Pál (228-341) - ünnepe január 15.
A gazdag thébai családból származó ifjú a keresztényüldözések idején menekült az egyiptomi sivatagba, ahol egy barlangban élt hosszú éveken át. Ő a remeteségnek, mint a világtól elvonuló életformának a kezdeményezője.
A magyar vonatkozása pedig a következő:
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok névadója Remete Szent Pál, melyet 1263-ban Özséb esztergomi kanonok alapított.
Boldog Özséb (1200-1270) a tatárjárás után otthagyva kanonoki „állását” a Pilisbe vonult vissza. Ő gyűjti össze az országban elszórtan élő remetéket, s megszervezi a pálos rendet.
1381-ben Nagy Lajos király Velencéből a budaszentlőrinci pálos központba hozatta Szent Pál holttestét, amelynek a török időkben nyoma veszett.
"A magyarságtudat mindig jellemzője volt a rendnek. A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Az ősi igazság mindegyikük tudatában él: "Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis." (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.)."
a pálosok címere |
A rendre a remeteség hármas jellege nyomja rá bélyegét: az imádság, a magány és a vezeklés.
A rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária-ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. Monostoraik többsége Mária kegyhelyeken épül fel, mint a rend jelenlegi központja, Częstochowa.
Ma kb 400 pálos szerzetes él szerte a világban 54 rendházban. Magyarországon is újból vannak pálosok, méghozzá 4 helyen: Pécsett, Márianosztrán, Budapesten (Szent Gellért sziklatemplom) és Petőfiszálláson.
Petőfiszállás Kecskeméttől kb 30 km-re dél-keletre található, az 5-s számú főútról könnyen megközelíthető. A kegyhely és a kolostor innen még pár kilométerre van a pusztában.
1940-ben a Magyarországra visszaköltözött pálos rend telepedett le Szentkúton, amely ekkor kapta a Pálosszentkút nevet.
„A pusztai búcsújáró hely nem építészeti emlékeivel, művészeti értékeivel tűnik ki, hanem éppen sajátos természeti környezetével. A lakott településtől, Petőfiszállás falutól távoli kegyhelyet messze kint a kiskun pusztában alig egy-két tanya övezi. Homokos talaján szőlőültetvények, szántók és legelők váltják egymást. Nagyobb facsoport csak a templom környékén látható. A kegyhely alkalmas hely tehát a világ zajától való elvonulásra, a magányos vagy kisebb csoportos lelki programokra, az elmélyedésre. A régi kolostorépület Mária-múzeumában nemcsak a kegyhellyel, hanem általában a Mária-tisztelettel kapcsolatos tárgyi emlékek láthatók a világ minden tájáról: szobrok, rózsafüzérek, képek és könyvek.”
A Petőfiszállás-Szentkút-i legenda pedig a következő:
„1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjjeli órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, melynek vizében a nagy fénnyel tündöklő Szűz Mária alakját pillantotta meg. A hír gyorsan terjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz a csodát látni, vizéből pedig betegeiknek vittek haza. A hagyomány az eseményt azzal magyarázta, hogy annak idején a falu papja a betörő török csapatok elől a templom előtti forráskútba rejtette az Oltáriszentséget, nehogy a törökök megszentségtelenítsék.”
Ha valaki többet szeretne megtudni a rendről, a honlapjukon sok hasznos információ található, a fenti idézetek is onnan valóak:
A Wikipedian pedig többek között érdekes pálos-kopt keresztény kapcsolatról is lehet olvasni:
2000-ben Pilisszántón, a Millennium évében – ami egybeesett a Magyar Pálos Rend megalapításának 750. évfordulójával –, a régi temető földjéből kifordult egy kő, az ún. Keresztes Kő, melynek nem zárható ki a kopt keresztény eredete sem.
Az új évezredben Makovecz Imre építész a kopt pápa személyes megbízásából Egyiptomban, egy másfélezer éves kolostor maradványai fölé tervezett egy új templomot, a mai kor szerzetesei számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése