Újév, Petőfi Sándor

Kezdődjön az év ezzel a szép áldással:

„Áldjon meg és őrizzen meg titeket az Isten! Ragyogtassa reátok orcáját, és legyen irgalmas hozzátok! Fordítsa felétek tekintetét, és adja meg nektek a békességet! Az Úr áldása maradjon veletek mindörökké! /Számok 6,22-27/

Ezen a napon született Petőfi Sándor, erre gondolom még mindenki emlékszik az általános iskolai tanulmányaiból. Akkor itt az alkalom, hogy ma elővegyünk egy Petőfi kötetet és rég elfeledett, szép sorokat találjunk, mint például a következő:

A nap lement.
Eljött a csend.
Szellőüzött
Felhők között
Merengve jár
A holdsugár.
Mint rom felett
A képzelet. …. /részlet az Est című versből/

A következő vers pedig pont  ide illik erre a tájra, ha elindulunk Kecskemétről az 52-s főúton Fülöpszállás környékén ez a kép fogad bennünket:

A puszta, télen

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
E nagy könnyelműen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. …….

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Így sem igen sokat lát a pusztaságon. …….

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn  a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint tűzkő,
A harmadik velök birkózni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló…
Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.

A mai napon Szűz Máriát, mint Isten anyját ünnepeljük, s ez a nap
   ráirányítja figyelmünket most, a Család évében az anyaság titkára, az anyai
   hivatásra és az édesanyák tiszteletére. Miután a karácsony ünnepe során a
   betlehemi jászolban fekvő kis Jézust szemléltük, most az ő édesanyjára
   tekintünk, aki minden édesanya számára példakép és mindannyiunk édesanyja.
   Mária életéből tanulja meg minden földi édesanya, hogy az anyaság az élet
   szolgálatát jelenti, hiszen egy új élet adásával válik valaki édesanyává.
   Ugyanakkor egy életen át tartó szolgálatot jelent az anyai hivatás, amely
   magába foglalja a gyermekek testi és lelki nevelését. Minden édesanya Mária
   hitével figyeljen Istenre és az ő szeretetével gondoskodjon gyermekéről.
   Szűz Mária, Isten anyja mutasson utat minden embernek Jézus felé, s ugyanazt
   tegye minden édesanya is: gyermekük iránt érzett szeretetük legszebb jele az
   legyen, hogy elvezetik őt Jézushoz.
  
Forrás: http://www.evangelium.katolikus.hu/  Horváth István Sándor