Eszter hagyatéka

Könyv, színház, film

Kevés műről mondhatom el, hogy ennyi feldolgozásban sikerült látnom-olvasnom, mint az Eszter hagyatéka . És mindegyiket nagyon élveztem és szerettem azt a sajátságos Márais hangulatot, ami végig ott lebegett.




Egy évvel ezelőtti színház élményem jutott eszembe. Egész nap sötét, borús idő volt, de az este nagyon kellemes lett. A Kamaraszínházban voltunk,
 Márai Sándor: Eszter hagyatéka
című előadáson. Esztert Sára Bernadett játszotta. Érdekes, hogy ilyen kis helyen is milyen jól meg tudták teremteni azt a régies-balatonfelvidéki hangulatot, ami annyira tetszett a filmben. Örülök, hogy először tévéfilmen láttam, szerintem nagyon jól sikerült feldolgozása lett a könyvnek,kifejezetten tetszett a  szereplők kiválasztása: Esztert Nagy-Kálózy Eszter, Nunut Törőcsik Mari, Lajost pedig Cserhalmi György játszotta, igazán visszaadva a könyv hangulatát. És végre tavaly nyáron a könyvet is sikerült elolvasnom. Ajánlom bárkinek, aki egy szépen megírt, elgondolkoztató regényt szeretne olvasni.

A film Márai Sándor azonos című regénye alapján készült.
Rendező: Sipos József
Főbb szerepekben: Nagy-Kálózy Eszter, Cserhalmi György, Eperjes Károly, Törőcsik Mari, Áron László, Szilágyi Tibor, Udvaros Dorottya, Hámori Gabriella, Kolovratnik Krisztián
Bemutató: 2008. április 17.

A II. világháború előtti pillanatokban a festői Badacsonyban játszódó történet címszereplője a korosodó Eszter, aki húsz éve várja régi szerelmét, hogy tisztázzák lezáratlan kapcsolatukat. Eszter a hosszú évtizedek alatt belesavanyodott a bánatba és a várakozásba, egyetlen társa a család idős házvezetőnője. Lajos, a régóta várt férfi, egyszercsak táviratot küld, hogy holnap érkezik, így a nőnek újra szembe kell néznie önmaga előtt is titkolt érzelmeivel, és máig eleven fájdalmával.

A történet ugyanarra a toposzra épül, mint a később keletkezett A gyertyák csonkig égnek című regény. Valaki hosszú évtizedeken keresztül dédelget egy rendkívül fájdalmas, lezáratlan kapcsolatot, és akarva-akaratlanul nem hagyja, hogy a seb begyógyuljon, hogy ez a történet - mint minden az életben - múlttá váljon. Cs. Szabó László 1939-ben, a regény megjelenésekor írott kritikájában így fogalmaz: „Márai a szenvedélyes foglyok költője (…) (hőse) az érzelmi fogság részegültje, a bilincseibe szerelmes, nem a sorstársába.” Eszter olyan hősnő, akiből hiányzik a felejtés képessége, és aki eleve kizártnak tartja, hogy az ő igazságán, a fájdalmas megbántottságon kívül létezhet más igazság is. „Én a valóságot tudom…” – fakad ki belőle, de a film végén rá kell döbbennie, hogy a gazember igazsága legalább olyan igazság, mint az áldozaté, és hogy néha a megbántott fél éppúgy hibás, mint aki megbántotta.

A filmről bővebben itt lehet olvasni.