Pál Tarzuszban született (valahol Szíria és Kisázsia között) zsidó családból, ahol a zsidó Saul és a római Pál nevet is megkapta. Gondolkodása, felfogása tipikusan zsidó, s tudatosan annak szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott. Elkeseredetten üldözte a keresztényeket, részt vett István, az első vértanú megkövezésében is.
A fordulat életében a damaszkuszi úton következett be (ApCsel 9,1):
„Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott s hallotta , hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned”..
Ettől kezdve (36-37 körül történt) Krisztus szolgálatára szentelte életét. A népek apostolának nevezik, hiszen fő feladatának a pogányok megtérítését tartotta. Útjai során 13 levelet írt, melyek részei az Újszövetségnek.
67 körül a Rómából Ostiába vezető út 3. mérföldköve mellett végezték ki. A legenda szerint, ahol a feje földre hullt 3 forrás fakadt, s ma itt 3 templom található.
A Via Ostiensen 388-ban Szent Pál sírja fölé gyönyörű templom épült, ami azonban 1823-ban leégett, de az eredeti tervek alapján újjáépítették, s a Szent Pál bazilika ma Róma talán legékesebb belsejű bazilikája.
A bazilikáról még több fotó itt látható.
És végül íme egy részlet az egyik leveléből:
„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem ami mögöttem van és nekilendülök annak, ami előttem van. /Fil 3,12-13/
Az ő nevéhez is kapcsolódik természetesen népi időjóslás, ezt már a Pálforduló elnevezésből is gondolhatjuk: szép derült idő ezen a napon hosszan tartó hideget jelez, míg a kemény téli hideg az idő enyhülését jósolja.
