Márai Sándor versek

Kevesen tudják, hogy Márai Sándor (1900-1989), a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, költőként kezdte pályafutását.Születésének 100. évfordulóján jelentették meg a Helikon kiadónál Összegyűjtött verseit.

Az alábbi két, nagyböjti témájú vers innen való.

HÚSVÉT

Minden kezüket az asztalra tették,

Volt közte bütykös, sárga, lágy, öreg

S az életüket rég elfelejtették.

János a bárányt nézte és mosolygott

Tunyán s hízelkedve, mint egy öleb:

Irígyen nézték, mert azt hitték, boldog.

De ők már nem voltak halász, se pásztor

Nem volt kedvesük, se ambicióik,

Csak a nevét súgták egymásnak párszor.

S keveset ettek és ritkán aludtak

Pénzük se volt, sem halászó hajóik,

Műveletlenek voltak s mit se tudtak.

Nagy lámpák voltak ők csak, mikben égett

Az ő neve. S csak éltek, mint a tárgyak.

Így ültek ott és valamire vártak.

Mikor Judás belépett.

Kassai Napló, 1923. április 1.

KÁLVÁRIA

részlet

És elindultam lassan és ide föl is értem

s közel vagyok az éghez a nagy kereszt tövében,

...követ nem dobhat senki, s mit akartam, elértem,

mert boldog az, ki végre egyedül van szívében.