Orosz lekvár

Színházban voltunk, egy bizonyos szempontból ritka előadáson: kortárs orosz komédián. Nem mintha visszasírnám  a 90-s évek előtti időket, nagyon is nem, de a sok nyugati és amerikai kultúra után érdekes volt orosz darabot látni. A szerző Ljudmila Ulickaja, mai orosz írónő, több nemzetközi irodalmi díjjal, könyvei magyarul is kaphatóak. Viszont ez az első műve magyar színpadon.

Nekem tetszett az előadás, végig lekötötte a figyelmemet, szellemes párbeszédek és néhány jó színészi alakítás jellemezte. Legjobban a Makunyát alakító Horváth Zsuzsa tetszett. Érdekes volt a díszlet a rengeteg könyvvel, hatalmas könyvoszlopokkal.

Orosz lekvár: a kecskeméti Katona József  Színház előadása

„A címben emlegetett orosz lekvár egy kicsit olyan, mint a magyar narancs. Sokan várják tőle a megváltást, de hiába próbálkoznak, valahogy… nem sikerül igazán tökéletesre.”

„Ez a csehovi szellemben íródott tragikomédia egyrészt tisztelgés a nagy előd művei előtt, másrészt tiszteletlenül nyelvet ölt Csehovra és az egész orosz társadalomra. Ahogy a Három nővér vagy a Cseresznyéskert felesleges hősei életképtelenül téblábolnak egy letűnt kor romjai közt, úgy az Orosz lekvár szereplői is nehezen birkóznak meg a modern élet kihívásaival. Ulickaja annyi finom iróniával és öniróniával rajzolta meg korunk (orosz) társadalmának görbe tükrét, hogy lehetetlen nem szánni és szeretni ezt az elveszett értelmiséget.”

Egy kicsit eszembe juttatta azokat az időket, amikor még oroszul tanultunk. Ebből nem sok maradt mára, viszont vannak pozitív emlékeim az orosz kultúráról, különösen arról, amikor az egyetem alatt Tarkovszkij filmeket néztünk kis művész mozikban. Le is mentem a pincébe és (a sok költözés és lomtalanítás ellenére) megtaláltam az akkori Filmvilág (1987!) Tarkovszkijról szóló gondosan válogatott cikkeit. Próbáltam feleleveníteni a filmeket, mint Stalker, Nosztalgia ….. vetítik vajon még őket valahol?

Íme néhány idézet az akkori újságokból Tarkovszkijtól:

„A Stalkerről írja: Fel akarom benne bontani a kötődést a mához, és a múlt idő felé akarok fordulni, amelyben az ember oly temérdek hibát elkövetett, hogy mára  kénytelenek vagyunk mintegy ködben élni. Szóljon ez a film az emberben benne rejlő isteniről, és a spiritualizmus hanyatlásáról, amelyet a hamis tudás elfogadása okozott.”

„Az őszi Hold szépsége mással össze nem téveszthető. Milyen vigasztalanul szegény az az ember, aki nem képes különbség érzékelésére, és úgy véli, hogy a Hold minden időben egyforma.”